Szerkesztői megjegyzések

A következő bejegyzésekben közölt tanulmány áttekinti a módosult tudatállapotok (továbbiakban: MTÁ) pszichobiológiai ismeretanyagát.

A tanulmány eredeti címe: Vaitl, D., Birbaumer, N., Gruzelier, J., Jamieson, G. A., Kotchoubey, B., Kübler, A., ... & Sammer, G. (2005). Psychobiology of altered states of consciousness. Psychological bulletin, 131(1), 98.

Habár a tanulmány 2005-ben íródott, az alapvető tudományos megfontolásainak nagy része máig érvényes, továbbá jó áttekintést nyújt a terület történeti és konceptuális fejlőséről. A tanulmányt majdnem szó szerinti fordításban közlöm. A cikk sokszor hivatkozik „nem régiben megjelent” tanulmányokra, kérem az olvasókat, hogy ezt annak megfelelően értékeljék, hogy a cikk 2005-ben jelent meg.  

Az online tanulmánykötet a Nemzeti Tehetség Program támogatásával készült, a „Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj” című (NTP-NFTÖ-16-0488) tehetséggondozó program keretében.

Dr. Szabó Gergely Sándor, szerkesztő, admin

Kivonat

A tanulmány áttekinti a módosult tudatállapotok (MTÁ) jelenlegi ismeretanyagát. A MTÁ-k bekövetkezhetnek (a) spontán, (b) fizikai vagy pszichológiai stimuláció következményeként, (c) pszichológiai módszerekkel, valamint (d) betegségek által. Jelen tanulmányban a hangsúlyt a pszichológiai és neurokémiai megközelítésekre helyezzük. A különböző MTÁ-k fenomenológiai elemzése 4 dimenziót eredményezett: aktiváció, tudatosság kiterjedése, öntudatosság, érzékelési dinamika. A neurofiziológiai megközelítés rámutatott, hogy a különböző tudatállapotok az agyi struktúrák sérülésével, az agy dinamikájának megváltozásával (szétkapcsolásokkal), valamint neurokémiai és metabolikus változások által jönnek létre. Ezen kívül a környezeti ingerek, a mentális gyakorlás és az ön-kontroll technikák szintén képesek átmenetileg megváltoztatni az agyműködést, és a tudatos élményt.

Bevezetés

A tudatosság újfent a tudományos kutatások tárgyát képezi, és a kognitív idegtudomány modelljeinek és eszközeinek fejlődésével lehetőség nyílt megvizsgálni egyaránt a tudatosság különböző szintjeit és tartalmát is (bővebb áttekintés lásd Gazzaniga, 2000; Mesulam, 2000; Zeman, 2001). A mindennapi tudatosság azonban csak a jéghegy csúcsa, mely alatt aránylag feltérképezetlen folyamatok birodalma húzódik… Ezen összefoglaló tanulmány célja, hogy bemutassa a jelenleg is zajló kísérleteket, amelyeket a jelenség szisztematikus felderítésére, konceptualizálására, és az idegtudományok kontextusában való elhelyezésére végeznek. Megvizsgáljuk a hagyományosan a MTÁ témakörében tárgyalt (Ludwig, 1966) kivételes jelenségek megértésében tett előrelépéseket, amely azok neurofiziológiai, kognitív és biológiai alappilléreiből és a területek közötti kölcsönhatásokból építkezik, valamint fenomenológiai szempontokat is közlünk. Látni fogjuk, hogy a bizonyítékok főként empirikus természetűek, és hogy nincs mindent összefoglaló modell az MTÁ-k magyarázatára, noha, a megbeszélés részben felvetünk néhány stratégiát.

A MTÁ az általános tapasztalati és viselkedéses repertoár részeként hosszú történettel rendelkezik, és már korábban széles körben elfogadottá vált, amikor felderítették a tudat tágítását, a meditációt, az LSD-t és a misztikus gyakorlatokat. Számtalan témát soroltak ide, azonban ezek elszigeteltek és szegényesen definiáltak maradtak. Több kísérlet is tettek a látszólag eltérő jelenségek csoportosítására és sokrétűségük rendszerezésére. Például Schacter (1976) a hipnagóg állapottal kapcsolatos irodalmat áttekintve rámutatott arra, hogy a felébredés és alvás közti bágyadt intervallumra jellemző pszichológiai és fiziológiai sajátságok deskriptív formában megmagyarázhatóak. Akkoriban ez tűnt az eltérő megközelítések egyetlen egyesítési lehetőségének, mivel még nem voltak standard kísérleti eljárások és átfogó elméleti elképzelések sem a MTÁ különböző jelenségeivel kapcsolatban, így az erről alkotott tudásunk viszonylag elszigetelten fejlődött. Bourguignon (1966, 1973) antropológiai kultúrközi tanulmányaiban rávilágított arra, hogy a legtöbb kultúrában jelen voltak az MTÁ intézményes formái, amelyek úgy tűnik, az általános, alapvető pszichobiológiai képességekből fejlődtek ki.

Az antropológiai tanulmányok feltárták a jelenségek globális jelenlétét és a közöttük lévő hasonlóságokat. Nemrégiben számos elmélet érvelt a különböző MTÁ-k (mint a meditáció, transzállapot, sámánizmus) hátterében meghúzódó közös pszicho- és neurofiziológiai folyamatok mellett. Mandell (1980) például azt feltételezte, hogy az ekszatikus és misztikus állapotok biológiai alapját egy mikrorohamok során bekövetkező hiperszinkron hippocampális-szeptális (rohamok alatti vagy azok közötti) aktivitás jelenti. Persinger (1983) szerint a misztikus tapasztalatok a temporális lebeny ideiglenes mikrorohamaival hozhatók összefüggésbe nem epilepsziás egyéneknél. Mindamellett kérdéses, hogy ilyen átmeneti tranziens rohamokban jelentkező folyamatok magyarázható-e a MTÁ-k diverzitása és összetettsége. Ezzel szemben a jelen összefoglaló átfogóbb megközelítésre törekszik, rávilágítva az MTÁ tapasztalati és neurofiziológiai sokszínűségére és azok közös jellemzőire is. A leíró megközelítésen túl értelmező mechanizmusokat is javaslunk ott, ahol a részletes megvitatásra érdemesen kellően erős adatok és empirikus bizonyítékok állnak rendelkezésre.

Korábban néhány kutató megkísérelte már azonosítani a különböző farmakológiai és pszichológiai folyamatok által létrehozott szubjektív változások közös magját (Dittrich, von Arx, & Staub, 1985; Ludwig, 1966), vagy leírni az MTÁ-okat mint az érzékeléstől az öntudatosságig terjedő tapasztalati dimenziók jellegzetes megváltozását. (Farthing, 1992; Pekala, 1991; Tart, 1980). Ezek a főként kérdőíveken alapuló megközelítések segítettek felvázolni különböző MTÁ-k különbségeit a szubjektív élmények szintjén. Amint azt később látni fogjuk, a kognitív idegtudományok által újonnan kifejlesztett eszközök és módszerek, mint a többcsatornás  elektroenkefalográfia (EEG) és magnetoenkefalográfia (MEG), neuroelektromos és neuromágneses képalkotó eljárások, pozitron emissziós tomográfia (PET), és funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat (fMRI) alkalmazása az MTÁ vizsgálatában újabb betekintést nyújt a megváltozott agyi működésekbe.

Ezen kívül az összefoglaló kitér a módosult tudatállapotokkal kapcsolatos idegtudományi megközelítések modelljeire is. Elsősorban olyan bizonyítékok képezik tanulmányunk alapját, amelyek több szinten közelítik meg témánkat, beleértve a biológiai, viselkedéses, kognitív és szubjektív tárgyköröket, és olyan tanulmányokra összpontosítottunk, amelyek egynél több tárgykört foglalnak magukba. Ahogy az alább közölt táblázatban is látszik, a MTÁ-kat eredetük alapján a következőképp osztályozhatjuk: spontán, indukált és patológiás állapotok. Táblázatunk néhány visszafordíthatatlan patológiás állapotot is tartalmaz, jóllehet néhány szerző reverzibilis, rövid ideig tartó állapotokra korlátozza az MTÁ fogalmát. (Farthing, 1992). A farmakológiai hatóanyagok által kiváltott állapotok sokasága és különbözősége itt nem került kifejtésre. Mindez nem jelenti azt, hogy jelentéktelenek, ellenkezőleg, azonban az MTÁ Konzorcium tagjai kutatásukat főként a klinikai állapotokra vagy pszichológiai és fiziológiai indukciós módszerekre összpontosították, amelyek önmagukban is elegendő terjedelműek az áttekintésünkhöz (A farmakológiai úton indukált MTÁ-ról és az érintett neurotranszmitter-rendszerről szóló legújabb áttekintésekért lásd Aghajanian & Marek, 1999; Parrott, 2001; Snyder, 1996; Vollenweider & Geyer, 2001). Az első táblázatban szereplő osztályozás szolgált az összefoglaló szerkezetének alapjául.

A hivatkozások listája az alábbi linken érhető el: https://1drv.ms/b/s!AtKLM-DCe33WgagjA7EiH-sj8BObUg