Bevezetés

Habár a zene hatására átélt intenzív élmények megismeréséhez nagyban hozzájárultak a neurobiológiai megközelítések, a hiprofrontalitás jelenségével, vagy a dopaminerg rendszerekkel nehéz leírni azt az intenzív szubjektív élményváltozást, amit a hallgatók képesek átélni kedvenc zenéik hallgatása közben.

Gabrielsson és Lindström (2003) majdnem 900 interjú és írásos beszámoló tartalomelemzésével azt vizsgálták, hogy a személyek hogyan írják le legintenzívebb zenei élménnyel kapcsolatos tapasztalataikat. A tartalomelemzés eredményeképpen kidolgoztak egy kategóriarendszert, amellyel megragadhatóak a zenei élmények, ezek a kategóriák pedig a következők voltak: (1) általános leírások, (2) testi és viselkedéses válaszok, (3) percepció megváltozása, (4) kogníció megváltozása, (5) érzelmek, érzések, (6) egzisztenciális és transzcendentális élmények, valamint (7) személyes és szociális vonatkozások (Gabrielsson & Lindström, 2003). Az előbbi kategóriákból világosan látszik, hogy a testi reakciók (vö. Neher), a szociális vonatkozások (vö. Rouget), a kognitív (vö. d’Aquili) és emocionális (vö. Panksepp & Bernetzky) változások mellett, az intenzív zenei élmények mögött nagyon komplex szubjektív pszichológiai tapasztalat áll.

Bevezetés

A ritmus és a dallamok iránti igény valószínűleg egyidős az emberiség történelmével. Régészek már 30 ezer évvel ezelőtti hangszert is találtak, tehát a zene nem csak napjainkban játszik fontos szerepet. Az első írásos emlékek az témában az ókorból származnak és eszerint az emberek már akkor is elismerték a zene különleges szerepét, amely a művészetek mellett hatással volt a tudományokra és társadalomra. Máig kérdéses, hogy egy művészeti ág hogyan tehet ilyen mély benyomást emberekre, hogyan dolgozzuk fel, hogyan vált ki belőlünk érzéseket. Ebben a bejegyzésben ismertetem a korábban részben már tárgyalt hangkövetés elméletet és ennek neurobiológiai hatásait. Röviden áttekintem, hogy a társas hatások hogyan befolyásolják a zene hatásait, illetve, hogy a zene milyen változásokat képes kiváltani a gondolkodásban és az érzelmekben. 

Az önmagunkról alkotott tudás legmeghatározóbb elemei közé tartozik az időélményünk, valamint saját testünk észlelése. Az éberen töltött hétköznapjaink általános tapasztalata, hogy testünk a megszokott méretű és a megszokott érzéseket tapasztaljuk benne, hogy testünk sajátunk, hozzánk tartozik, mi magunk rendelkezünk a mozgásaink felett és mi magunk érzékeljük testi érzéseinket, mint ahogy az is, hogy az események velünk történnek, az idő pedig az általában megszokott módon telik. Az egészséges, éber tudatosságunk megváltozásának jele és bizonyítéka, hogy a tér és testérzékelésünk, valamint az időérzékünk megváltozik; elég, ha csak a minden nap átélt alvásra és álmodásra gondolunk. A tudatállapotok megváltozásának szinte mindegyik formája együtt jár a testérzékelés és az időérzés változásával. Ebben a fejezetben bemutatom, hogy a legkülönfélébb módon létrejövő tudatállapotváltozások milyen testélménybeli változásokkal járhatnak együtt.   A különleges tudatállapotok kutatásának eredményei alapján megbizonyosodhatunk róla, hogy a tudatosságunk egyik legelemibb építőköve a testünk észlelése és az erről alkotott szubjektív tapasztalat.

(A korábbiaktól eltérően, ebben a bejegyzésben a lehető legkevesebb idegen szó használatával, közérthető módon közlök tudományos információkat.) 

Sokféle patológiás folyamat okozhat különböző fokú MTÁ-kat. A legtöbb ilyen betegség közvetlenül (magában az agyban jön létre) vagy közvetetten (a periférián) érinti az agynak azon részeit, amelyek az éberség-kóma tengelyen hoznak létre olyan drámai változásokat, mint a homályállapot, aluszékonyság, kábulat és kóma. A regionális agyi elváltozásokat úgy, mint a nagyfokú deefferentáció és deafferentáció (pl. gerincvelő sérülés vagy ALS / amiotrófiás laterálszklerózis esetén) jelen tanulmányban nem tárgyaljuk, mivel ezek általában jól körülírható funkciók károsodásával járnak, a tudat zavara nélkül. Mindamellett a társuló pszichológiai zavarok – mint pl. az úgynevezett locked-in szindróma- iránt fokozódik a tudományos érdeklődés és az új eszközök kifejlesztésével lehetővé vált a kommunikáció ezekkel a betegekkel (Birbaumer és mtsai., 1999). Ezen kívül sok más degeneratív, fejlődési és organikus agyi betegség is létezik, amelyek a tudat változásával járnak (pl. Alzheimer-kór, Parkinson-kór, Lewy-testes demencia, frontotemporális demencia). Habár fenomenológiai szempontból sokszor feljegyezték ezeket a változásokat, kevés szisztematikus vizsgálat készült a szubjektív élmények és a specifikus agyi eltérések kapcsolatáról. Az empirikus adatok hiányban pedig az agyi betegségeket jelen tanulmányban nem tárgyaljuk.

A keleti kultúrákban a módosult tudatállapotokat létrehozó eljárások a vallásba, valamint az emberi sorssal és személyes növekedéssel kapcsolatos filozófiai nézetekbe ágyazottak, míg a nyugati megközelítés főként az emberi tudatosság tudományos feltérképezésére fókuszál, lefejtve róla a vallásos tartalmakat és filozófiai értelmezéseket. A következőben átfogóan mutatjuk be a pszichológiailag indukált MTÁ-kat, az olyan gyakorlatoktól kezdve, mint a meditáció és a dobolás, egészen a kísérletes stimulációs eljárásokig és klinikai intervenciók köréig.

A keleti kultúrákban a módosult tudatállapotokat létrehozó eljárások a vallásba, valamint az emberi sorssal és személyes növekedéssel kapcsolatos filozófiai nézetekbe ágyazottak, míg a nyugati megközelítés főként az emberi tudatosság tudományos feltérképezésére fókuszál, lefejtve róla a vallásos tartalmakat és filozófiai értelmezéseket. A következőben átfogóan mutatjuk be a pszichológiailag indukált MTÁ-kat, az olyan gyakorlatoktól kezdve, mint a meditáció és a dobolás, egészen a kísérletes stimulációs eljárásokig és klinikai intervenciók köréig.

A farmakológiai indukciók mellett a fizikai, fiziológiai eljárások és manőverek széles választéka képes megváltozott tudatállapotot létrehozni, sőt akár rövid- vagy hosszú távú eszméletvesztéshez is vezethetnek. Ezek a káros hatások olyan körülmények és szituációk mellett jönnek létre, amelyeket extrém környezeti feltételek és éhezés során lehet megfigyelni. Ellentétben ezekkel a valószínűleg életveszélyes környezeti és viselkedéses körülményekkel, léteznek egyéb fiziológiai feltételek, amelyek MTÁ-t eredményezhetnek, mint például szexuális aktivitás és orgazmus, francia kifejezéssel élve, la petite mort [kis halál (a szerk.)], és erőltetett légzési manőverek.

.

Mindennapi tevékenységeink során spontán ingadozhatnak az ébrenlét, az éberség és a készenlét állapotai. Ezeket szubjektíven az éberség-álmosság-alvás kontinuumon oszcilláló fenomenális tudatosság részeként tapasztaljuk meg. A spontán jelentkező MTÁ-k négy fő osztálya tartozik ide: álmosság, álmodozás, hipnagóg állapotok, valamint az alvás és álom. A halálközeli állapotok a jelenség ritka és sajátos osztályát képezik, amit a fejezet végén részletezünk. 

Szerkesztői megjegyzések

A következő bejegyzésekben közölt tanulmány áttekinti a módosult tudatállapotok (továbbiakban: MTÁ) pszichobiológiai ismeretanyagát.

A tanulmány eredeti címe: Vaitl, D., Birbaumer, N., Gruzelier, J., Jamieson, G. A., Kotchoubey, B., Kübler, A., ... & Sammer, G. (2005). Psychobiology of altered states of consciousness. Psychological bulletin, 131(1), 98.

Habár a tanulmány 2005-ben íródott, az alapvető tudományos megfontolásainak nagy része máig érvényes, továbbá jó áttekintést nyújt a terület történeti és konceptuális fejlőséről. A tanulmányt majdnem szó szerinti fordításban közlöm. A cikk sokszor hivatkozik „nem régiben megjelent” tanulmányokra, kérem az olvasókat, hogy ezt annak megfelelően értékeljék, hogy a cikk 2005-ben jelent meg.  

Az online tanulmánykötet a Nemzeti Tehetség Program támogatásával készült, a „Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj” című (NTP-NFTÖ-16-0488) tehetséggondozó program keretében.

Dr. Szabó Gergely Sándor, szerkesztő, admin

Kivonat

A tanulmány áttekinti a módosult tudatállapotok (MTÁ) jelenlegi ismeretanyagát. A MTÁ-k bekövetkezhetnek (a) spontán, (b) fizikai vagy pszichológiai stimuláció következményeként, (c) pszichológiai módszerekkel, valamint (d) betegségek által. Jelen tanulmányban a hangsúlyt a pszichológiai és neurokémiai megközelítésekre helyezzük. A különböző MTÁ-k fenomenológiai elemzése 4 dimenziót eredményezett: aktiváció, tudatosság kiterjedése, öntudatosság, érzékelési dinamika. A neurofiziológiai megközelítés rámutatott, hogy a különböző tudatállapotok az agyi struktúrák sérülésével, az agy dinamikájának megváltozásával (szétkapcsolásokkal), valamint neurokémiai és metabolikus változások által jönnek létre. Ezen kívül a környezeti ingerek, a mentális gyakorlás és az ön-kontroll technikák szintén képesek átmenetileg megváltoztatni az agyműködést, és a tudatos élményt.