Bevezetés

Habár a zene hatására átélt intenzív élmények megismeréséhez nagyban hozzájárultak a neurobiológiai megközelítések, a hiprofrontalitás jelenségével, vagy a dopaminerg rendszerekkel nehéz leírni azt az intenzív szubjektív élményváltozást, amit a hallgatók képesek átélni kedvenc zenéik hallgatása közben.

Gabrielsson és Lindström (2003) majdnem 900 interjú és írásos beszámoló tartalomelemzésével azt vizsgálták, hogy a személyek hogyan írják le legintenzívebb zenei élménnyel kapcsolatos tapasztalataikat. A tartalomelemzés eredményeképpen kidolgoztak egy kategóriarendszert, amellyel megragadhatóak a zenei élmények, ezek a kategóriák pedig a következők voltak: (1) általános leírások, (2) testi és viselkedéses válaszok, (3) percepció megváltozása, (4) kogníció megváltozása, (5) érzelmek, érzések, (6) egzisztenciális és transzcendentális élmények, valamint (7) személyes és szociális vonatkozások (Gabrielsson & Lindström, 2003). Az előbbi kategóriákból világosan látszik, hogy a testi reakciók (vö. Neher), a szociális vonatkozások (vö. Rouget), a kognitív (vö. d’Aquili) és emocionális (vö. Panksepp & Bernetzky) változások mellett, az intenzív zenei élmények mögött nagyon komplex szubjektív pszichológiai tapasztalat áll.

A zenei bevonódás kérdése

A megváltozott tudatállapotok objektív hatásait és szubjektív megélését is egyéni tényezők befolyásolják. Tudjuk, hogy a hipnózis esetében a hipnotikus fogékonyság befolyásolja, hogy egy sztenderd hipnózis indukció hatására ki mennyire kerül megváltozott tudatállapotba (Hilgard, 1965). Nagy Katalin vizsgálatainak eredményei szerint akárcsak hipnotikus bevonódás esetén, zenei bevonódásról is beszélhetünk, ami korrelál az egyéb szenzoros élményekbe való bevonódás képességével (abszorpció) (Nagy, 2004).

A kísérletek tanulsága szerint a zeneileg erősen bevonódók általánosságban intenzívebben élik meg a velük történő eseményeket. Bár az éber helyzethez képest a zenehallgatás mindenkinél kivált valamilyen mértékű pszichológiai reakciót, az erősen bevonódók esetében az élményváltozások megváltozott tudatállapotok kialakulására utalnak. A legfőbb különbségek a fiziológiai változások, pozitív érzelmek és a képzeleti tevékenység intenzitásában jelentkeztek.

  Nagy Katalin (2004) vizsgálatában egy kérdőív kifejlesztése után lehetővé vált a zenei szempontból erősen és gyengén bevonódok csoportjainak elkülönítése, valamint a két csoport legfőbb különbségeinek meghatározása.  Az eredmények szerint az erősen bevonódóknak nem fontos a zene stílusa, általában önálló tevékenységként hallgatják a zenét, és fontos szerepet tölt be az életükben. Ezzel szemben a gyengén bevonódóknak van zenei preferenciájuk, mégpedig a lassú, dallamos könnyűzene irányába, illetve általában más tevékenységek végzése közben hallgatnak zenét, és elsősorban pihenés céljából. A nők erősebb bevonódást mutattak, a zenei képzettség viszont nem befolyásolta a bevonódás mértékét (Nagy, 2004).

A monoton dobolás hatása

Szabó Csaba kísérletsorozatában a monoton dobolás hatásait vizsgálta a szubjektív élményekre. A vizsgálat abból indult ki, hogy a hagyományos népi kultúrában sámánok a pszichoaktív szerek mellett monoton dobolást használtak a szellemekkel való kommunikációhoz.  A vizsgálat arra kereste a választ, hogy vajon létrejön-e a szubjektív élmények megváltozása monoton dobolás hatására laboratóriumi körülmények között (Szabó, 2006). A vizsgálat során a résztvevők imaginatív képeket képzeltek el különböző megváltozott tudatállapot indukciós helyzetekben és az élményeket kérdőíves módszerekkel és interjúkkal rögzítették.

Az eredmények szerint a kísérleti csoport résztvevői, akik 30 percen keresztül 210 percenkénti ütésszámú dobolást hallgattak, a szubjektív élményeik jelentős változását élték át. A legmarkánsabb különbség a kontrollcsoporthoz képest (akik éber állapotban vettek részt) a testhatárok az időészlelés percepció és megváltozott tudatállapotokat mérő faktorokban volt. Meglepő, hogy a dobolás hatása a hipnózisban lévő kontroll csoporthoz viszonyítva is intenzívebb volt (bár a különbség nem volt szignifikáns). A különböző zenei tényezők hatásainak vizsgálatából kiderül, hogy a hangerő és a ritmus is hatással volt az átélt élményekre. Minél intenzívebb volt a tempó és a hangerő a résztvevők annál jelentősebb élményváltozást éltek át a kísérletek során. Az eredmények értelmében a gyorsaság a hangosság növekedésével a résztvevők nagyobb mértékű transzcendenciát és szorongást éltek át.

A kérdőívek, valamint az interjúk tartalomelemzésének eredményei arra utalnak, hogy képzeleti feladat során a monoton dobolás hatására a résztvevők intenzív pszichológiai élményeket éltek át, tehát a monoton dobolás alkalmas volt megváltozott tudatállapotok kiváltására. Az intenzívebb élmények a tudattalannal való találkozás miatt válthattak ki nagyobb fokú szorongást (Szabó, 2006).

Szubjektív zenei érzelmek

Bár a neurobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy a dopamin és a jutalmazó rendszerek fontos szerepet játszanak a zenei élményekkel kapcsolatos érzelmek kialakulásában, Zentner és munkacsoportjának (2008) eredményei szerint a zenehallgatás során átélt élmények valószínűleg differenciáltabbak és komplexebbek a klasszikus alapérzelmekhez képest. Kísérletsorozatukban a zenehallgatás során érzett érzelmeket mérték szubjektív beszámolók, majd kérdőívek segítségével és az eredményeket összehasonlították a korábbi érzelemelméletekkel (Scherer et al., 2013; Zentner, Grandjean & Scherer, 2008;).

A vizsgálat abból a feltételezésből indul ki, hogy a zenehallgatás során átélt érzelmek nem feltétlenül a zenével kifejezett érzelmeknek felelnek meg, például egy szomorú zeneszám hallgatása esetén nem feltétlenül lesz szomorú a hallgatója.  A szerzők első kísérletének célja tehát az volt, hogy azonosítsák a hallgatók által érzett, valamint a zenében észlelt emóciókat, továbbá, hogy felmérjék ezek gyakoriságát zenehallgatás közben. Az eredmények szerint a zene által közvetített érzelmek és a hallgatóban kialakult érzelmek között jelentős különbség figyelhető meg. A második vizsgálat eredményeiből kiderül, hogy a zenehallgatás során érzett érzelmek nagyban különböznek a klasszikus érzelemelméletek által meghatározott, valamint a hétköznapi (nem zenével kapcsolatos) érzelmektől. A harmadik, valós helyzetben, egy zenei fesztiválon 800 fős mintán mérték fel az érzelmek előfordulásának gyakoriságát, valamint az adatokon végzett faktoranalízis eredményei alapján létrehozták a zenei érzelmek 9 faktoros modelljét. Eredményeik alapján a zenei érzelmek a következők: csodálat, transzcendencia, érzékiség, nosztalgia, békésség, erő, örömteli aktiváció, feszültség, szomorúság. A negyedik vizsgálat során igazolták a zenei érzelmek 9 faktorát, és megalkották a Geneva Zenei Érzelmek Skáláját (GEMS, Geneva Emotional Music Scale).

A legfontosabb eredményei a kutatássorozatnak, hogy a klasszikus érzelemkategóriák nem alkalmasak a zenehallgatás során érzett érzelmek leírására, valamint hogy a zene által közvetített és a hallgatóban kialakuló érzelmek között is lehet eltérés. Érdekes, hogy a negatív érzelmek (félelem, szomorúság, düh) esetében volt legmarkánsabb az eltérés, és ezeket az érzelmeket inkább a hallgatott zene tulajdonságai közé sorolták, nem a valóban érzett érzelmek közé.  A zenei érzelmek kutatása rámutat arra, hogy a zenehallgatás során átélt élmény egy komplex szubjektív tapasztalat, amely sok összetevőből épül fel.

 Összegzés és következtetések

            A zene és transzállapotok kapcsolatáról szóló bejegyzésekben fejezetben összegyűjtöttem azokat a kísérleteket és eredményeket, amelyek a zene hatására kialakuló élményeket magyarázzák. Áttekintettem a legkorábbi kutatásokat, amik transzzenék közös tulajdonságait és a szociális kontextus szerepét vizsgálták. Megvizsgáltam a neurobiológiai megközelítéseket, amelyek a kognitív és emocionális változásokat magyarázzák, a fenomenológiai nézőpont bemutatásával pedig példákat hoztunk a zenei élmények komplexitására

Úgy tűnik, hogy a legtöbb kultúrában a megváltozott tudatállapotok kiváltására használt zenéknek vannak közös jellemezőik, ezek a legtöbb esetben a folyamatos gyorsulás (accelerando) a hangosodás (crescendo), a szélsőséges monotonitás és a hosszú időtartam (akár órákon keresztül). A dallamot illetően jellemző a sok ismétlés és kevés változtatás, gyakori hogy egy hangot folyamatosan kitartanak (bordun), vagy egy hangot sűrűn ismételnek (ostinato), valamint általában a szűk hangtartományon belül mozognak (Kartomi, 1973; Neher, 1961, 1962;).

            Habár a transzzenéknek vannak közös tulajdonságaik, a zenei eszközök önmagukban nem váltanak ki megváltozott tudatállapotokat. A transz átéléséhez szükséges a személy erre való szándéka, valamint elengedhetetlen a szociális környezet, amely lehetővé teszi és elősegíti az ilyen élmények kialakulását. Az érzelmek neurobiológiai vizsgálatainak eredményei alapján a dopamin és a mezolimbikus jutalmazó rendszerek fontos szerepet játszanak a pozitív zenei érzelmek kialakításában, és a kognitív folyamatok megváltoztatásában (Blood & Zatorre, 2001; Menon & Levitin 2005). Továbbá az érzelmi reakciók szerepet játszanak zenéhez való kötődés kialakításában (Panksepp & Bernatzky, 2002).

A fiziológiai vizsgálatok tanulsága szerint a ritmikus mozgás is fontos szerepet játszik a megváltozott tudatállapotok kialakulásában. A nyomásérzékeny receptorokból jövő információk olyan fiziológiai változásokat indítanak el a szervezetben, amik segítik a megváltozott tudatállapotok kialakulását. A neurobiológiai kutatások eredményei szerint tehát a zene által kiváltott fiziológiai, emocionális és kognitív változások között komplex interakciós mintázat található. A ritmikus mozgás elősegíti fiziológiai változásokat, ami közvetlenül és a megélése által is emocionális és kognitív változásokat idéz elő. Továbbá az érzelmek módosíthatják a gondolkodási folyamatokat, a gondolkodási folyamatok viszont modulálhatják az érzelmek megélését.

A fenomenológiai vizsgálatok szerint a szubjektív élmények és az objektív adatok között néha eltérés tapasztalható és az objektív mutatók nem tudják megragadni a személyes tapasztalatok komplexitását. Az eredmények szerint a zenei élménybe való bevonódás képessége nagyban befolyásolja az átélt élmények intenzitását (Nagy & Szabó, 2002; Nagy, 2004). A zenehallgatás során átélt élmények pedig nem írhatóak le a klasszikus érzelemdefiníciókkal, mivel ennél összetettebbek (Zentner, Grandjean & Scherer, 2008; Scherer et al., 2013). Úgy tűnik azonban, hogy a monoton hangok a legtöbb kontextusban képesek kiváltani intenzív szubjektív reakciókat a hallgatókból (Szabó, 2006).